Munkás Nóri
2026.01.24.
Mikor és hogyan kapcsolódik be a szülő az óvodáskorú dadogó gyermek terápiás folyamatába?
Amikor egy óvodáskorú gyermek dadogása miatt terápiás folyamat indul, a szülőkben gyakran felmerül a kérdés: „Mi az én szerepem ebben, és mennyire kell „aktívan” részt vennem a terápiában?”
Ez a bizonytalanság teljesen természetes. Óvodáskorban a gyermek és a szülő kapcsolata még szorosan összefonódik, ezért a szülő jelenléte és hozzáállása fontos tényező a folyamat egészében.
Miért nem különíthető el a gyermek és a család?
Óvodáskorban a gyermek:
- érzelmi biztonsága nagyrészt a szülői kapcsolatokból épül,
- kommunikációs mintáit a családi környezetben gyakorolja,
- a beszéddel kapcsolatos élményeit hazaviszi a mindennapokba.
Ezért a dadogás nem kizárólag a gyermek „ügye”, hanem a családi rendszer részeként értelmezhető.
Mit jelent a szülő szerepe ebben a folyamatban?
A szülő szerepe nem az, hogy:
- kijavítsa a beszédet,
- gyakoroltassa a megszólalást,
- kontrollálja a tüneteket.
Sokkal inkább az, hogy:
- biztonságos, elfogadó légkört teremtsen,
- türelmesen jelen legyen a kommunikációs helyzetekben,
- csökkentse a beszédhez kapcsolódó nyomást.
Hogyan támogatja ezt a szemléletet A DADOGÁS KOMPLEX MŰVÉSZETI TERÁPIÁS PROGRAMJA?
A DADOGÁS KOMPLEX MŰVÉSZETI TERÁPIÁS PROGRAMJA a szülőt nem külső megfigyelőként kezeli, hanem a folyamat fontos résztvevőjeként.
A hangsúly nem a „helyes nevelésen”, hanem a megértésen és az együtt haladáson van.
A program segít abban, hogy a szülő:
- tisztábban értse a dadogás természetét,
- megnyugodhasson saját bizonytalanságaiban,
- reális elvárásokkal kísérje a gyermeket.
Mikor kapcsolódik be a szülő aktívabban?
A szülői bevonódás jellemzően:
- tájékoztató és konzultációs alkalmakon,
- közös megbeszéléseken,
- a mindennapi helyzetekben alkalmazható szemléletformálásban jelenik meg.
Nem a terápiás alkalmak „másolásáról” van szó, hanem arról, hogy a szülő a hétköznapokban is biztonságos kommunikációs közeget tudjon fenntartani.
Mit jelent a túlzott bevonódás, és miért kerülendő?
A túlzott kontroll:
- fokozhatja a gyermek beszédfeszültségét,
- erősítheti az önmegfigyelést,
- teljesítményhelyzetté teheti a megszólalást.
Ezért fontos az egyensúly: jelenlét és támogatás elvárások nélkül.
Milyen változások figyelhetők meg a szülői szemlélet alakulásával?
A szülők gyakran arról számolnak be, hogy:
- csökken a saját szorongásuk,
- könnyebben tudják elfogadni a folyamatot,
- felszabadultabbá válik a családi kommunikáció.
Ez a változás közvetve, de erőteljesen hat a gyermekre is.
Óvodáskorban a szülő nem „terápiás segítő”, hanem biztonságot adó háttér. A dadogás kezelése akkor tud igazán hatékony lenni, ha a gyermek nem egyedül hordozza a nehézséget, hanem egy megértő, elfogadó környezetben haladhat előre.
Ha kérdésed van, írj nekünk nyugodtan.
http://logopedusbudapest.hu/kapcsolat/
06 20 273 6071
Szakirodalom
- Tóthné Aszalai Anett: Logopédiai tevékenység, dadogó gyermekek komplex kezelése. Műhelymunkák, 2010/III.
- Schmidtné Balás Eszter: Óvodáskorú dadogó gyermekek terápiája (szülőcsoporttal).
- Balás Eszter: A DADOGÁS KOMPLEX MŰVÉSZETI TERÁPIÁS PROGRAMJA. OPI, 1990; átdolgozott kiadás, 2005.
