Munkás Nóri
2026.01.15.
Miért nem a tünet megszüntetése a cél óvodáskorú dadogó gyermekeknél?
Amikor egy óvodáskorú gyermek dadog, a szülők természetes vágya, hogy a beszédakadások minél hamarabb megszűnjenek. A kérdés gyakran így hangzik el:
„Mit lehet tenni, hogy ne dadogjon?”
Ez az igény érthető, ugyanakkor óvodáskorban félrevezető lehet, ha kizárólag a tünet eltüntetésére irányul a figyelem. A dadogás ebben az életkorban nem egyszerűen megszüntetendő jelenség, hanem egy összetett folyamat része.
Mit értünk tünet alatt dadogás esetén?
A tünetek azok a beszédben megjelenő jelenségek, amelyeket a környezet legkönnyebben észlel:
- ismétlések,
- megnyújtások,
- elakadások,
- beszédindítási nehézségek.
Ezek a jelenségek azonban nem önmagukban léteznek, hanem belső folyamatok kifejeződései.
Mi történik, ha csak a tünetre fókuszálunk?
Ha a dadogás kezelésének középpontjában kizárólag a tünet megszüntetése áll:
- a gyermek fokozott figyelmet irányíthat a beszédére,
- nőhet a megfelelési kényszer,
- erősödhet a beszédhelyzetekkel kapcsolatos feszültség.
Óvodáskorban mindez különösen érzékenyen hat, hiszen a gyermek még nem tudja elkülöníteni a teljesítményt az önértékeléstől.
Miért más a cél óvodáskorban?
Ebben az életkorban a beszédfejlődés, az érzelmi érés és a kapcsolati tapasztalatok egyszerre formálódnak. A dadogás gyakran jelzés, nem végleges állapot.
Ezért a cél nem a tünet gyors „kijavítása”, hanem:
- a kommunikációs biztonság megteremtése,
- a beszédhelyzetekhez kapcsolódó feszültség csökkentése,
- a gyermek önbizalmának védelme.
Hogyan illeszkedik ide A DADOGÁS KOMPLEX MŰVÉSZETI TERÁPIÁS PROGRAMJA?
A DADOGÁS KOMPLEX MŰVÉSZETI TERÁPIÁS PROGRAMJA abból a szemléletből indul ki, hogy a dadogás óvodáskorban nem kezelhető elszigetelten. A program nem a beszéd „javítására”, hanem a gyermek teljes kommunikációs működésének támogatására törekszik.
A hangsúly azon van, hogy a gyermek:
- biztonságban érezze magát,
- szabadon kapcsolódhasson,
- nyomás nélkül vehessen részt kommunikációs helyzetekben.
Mit jelent a fejlődés ebben a szemléletben?
A fejlődés nem mindig azonnali tünetcsökkenést jelent. Gyakran először:
- oldottabbá válik a megszólalás,
- csökken a beszéddel kapcsolatos szorongás,
- nő a kommunikációs kedv.
Ezek a változások hosszú távon teremtenek alapot a beszéd gördülékenyebbé válásához.
Mikor lehet mégis szó a tünetekről?
A tünetek természetesen nem kerülnek figyelmen kívül. A különbség az, hogy nem önálló célként, hanem a gyermek egészének változásával összefüggésben értelmezzük őket.
Ez a megközelítés óvodáskorban kíméletesebb és hosszabb távon fenntarthatóbb.
Óvodáskorban a dadogás kezelése nem a tünet gyors megszüntetéséről szól. A valódi cél a gyermek kommunikációs biztonságának megőrzése és erősítése. Ha ez megvalósul, a beszéd változása gyakran természetes módon követi.
Ha kérdésed van, írj nekünk nyugodtan.
http://logopedusbudapest.hu/kapcsolat/
06 20 273 6071
Szakirodalom
- Tóthné Aszalai Anett: Logopédiai tevékenység, dadogó gyermekek komplex kezelése. Műhelymunkák, 2010/III.
- Schmidtné Balás Eszter: Óvodáskorú dadogó gyermekek terápiája (szülőcsoporttal).
- Balás Eszter: A dadogás komplex művészeti terápiás programja. OPI, 1990; átdolgozott kiadás, 2005.
